Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

Durch die Herausgabe des Verzeichnisses der Eigentümer von Scheckkonti in der neuen Ausstattung hat sich das Postscheckamt bemüht, dessen Benützung zu erleichtern, da es nunmehr möglich ist, auch die amtliche Bezeichnung eines Ortes in der Sprache der nationalen Minderheit, welche Bezeichnung auf Grund des Gesetzes S. d. G u. V. Nr. 266/1920, resp. auf Grund der Regierungsverordnung S d. G. u. V. Nr. 324/1921 über die Städte-, Gemeinde-, Ortschafts- und Gassennamen sowie über die Bezeichnung der Gemeinden mit Ortstafeln und die Numerierung der Häuser festgesetzt ist, direkt unter den Bezeichnungen der Orte n der Staatssprache zu finden, ohne, wie es früher notwendig war, vorher in einem besonderen Verzeichnisse der gleichlautenden und anderssprachigen Namen zu suchen.

Der Inseratenteil wurde in das Verzeichnis eingereiht, damit die Kosten der Ausgabe herabgesetzt werden und damit auch der Verkaufspreis im Interesse der Teilnehmer des Scheckverfahrens verbilligt werde.

Im Hinblicke darauf, habe ich keinen Grund für die Verfügung, daß das Verzeichnis der Eigentümer der Scheckkonti in der früheren Ausgestaltung herausgegeben werde, und dies umsoweniger, als durch die Neuausstattung den wiederholten Wünschen der Eigentümer der Scheckkonti namentlich auch aus den Reihen der Teilnehmer deutscher Nationalität entsprochen worden ist.

Prag, den 17. Februar 1929.

Die Staatsanwaltschaft in Prag hat die periodische Druckschrift "Sozialdemokrat", und zwar die Nr. 248 vom 18. Oktober 1928, Nr. 257 vom 28. Oktober 1928 (Extraausgabe) und Nr. 264 vom 6 November 1928, und zwar unter anderem auch wegen der in der Interpellation angeführten Stellen beschlagnahmt, in deren Inhalt sie den Tatbestand des Vergehens der Störung des öffentlichen Friedens nach § 14, Z. 5, des Gesetzes zum Schutze der Republik und gegen die öffentliche Ruhe und Ordnung nach § 300 St. G. erblickt hat.

Das Landesstraf- als Preßgericht in Prag hat mit den Erkenntnissen vom 19. und 30. Oktober 1928 und vom 8. November 1928 die Beschlagnahme in allen drei Fällen bestätigt. Die hiezu berechtigten Personen hatten die Möglichkeit, gegen diese Erkenntnisse, welche ordnungsmäßig zugestellt worden waren, Rechtsmittel anzuwenden und so die Überprüfung dieser Erkenntnisse im gerechtlichen Instanzenzuge zu ermöglichen, was jedoch nicht in einem einzigen Falle geschehen ist, so daß die angeführten Entscheidungen in Rechtskraft erwuchsen.

Da also das Gericht anerkannt hat, daß die Staatsanwaltschaft sich gehörig nach dem Gesetze gerichtet hatte, indem sie in den beschlagnahmten Artikeln den Tatbestand strafbarer Handlungen erblickte, kann ich das Vorgehen der Staatsanwaltschaft nicht als rechtswidrig ansehen. Ich zögere jedoch nicht zu erklären, daß das öffentliche Interesse die Unterdrückung einzelner der beschlagnahmten Stellen in ihrem ganzen Umfange nicht notwendig erheischte, worauf ich die Staatsanwaltschaft bereits aufmerksam gemacht habe.

Soweit in der Interpellation behauptet wird, daß durch die Beschlagnahmen die Absicht verfolgt wurde, die Zeitschrift finanziell zu schädigen, und von Geldstrafen von Zehntausenden gesprochen wird, führe ich an, daß von der Zeitschrift "Sozialdemokrat" durch Konfiskation die ganze Auflage bloß bei der Nr. 248 und zwar 2.100 Exemplare sowie die Nr. 257 betroffen worden ist, wovon aber bloß 50 Exemplare ausgedruckt waren.

Die Zeitschrift pflegt keine Extraausgaben zu haben, am 27. Oktober 1928 nach 20 Uhr wurde aber zur Preßaufsicht eine "Extraausgabe" vorgelegt, deren Leitartikel unter der Aufschrift "Zehn Jahre" zum Teile beschlagnahmt worden ist. Sechs Stunden nach dieser Extraausgabe wurde zur Durchsicht die Sonntagsnummer vorgelegt, worin der Leitartikel. "Zehn Jahre" mit Auslassung der in der Extraausgabe beschlagnahmten Stellen abgedruckt war.

Von den ausgedruckten 50 Exemplaren der Extraausgabe war bis zur Durchführung der Durchsicht nichts expediert worden.

Prag, am 8. Februar 1929.

Az interpelláció bevezetésében mindenekelött azt a kifogást emeli, hogy a Podkarpatska Rusban eszközölt pénzbeváltásról szóló interpellációkra és kérdésekre eddigelé semmiféle válasz nem adatott.

Ez okból elsö sorban ki kell jelentenem, hogy eddigelé e tárgyban benyujtott valamennyi interpellációra és parlamenti kérdésre válaszoltatott, amimellett a Podkarpatska Rusi valuta rendezésének kérdése részletesen megvilágíttatott s nemcsak általános szempontból, hanem a meginterpellált egyes esteken is bebizonyíttatott, hogy az 1920. október 12.-i 756 gy.-sz. kormányrendelet értelmében foganatosított pénzbeváltás által Podkarpatska Rus lakósságán nemcsak hogy sérelem nem esett, hanem ellenkezöleg, amennyiben természetesen az idézett rendelet által kitüzött feltételeknek megfelelt, tekintélyes mértékben nyert.

Az adott válaszok közül legyen szabad rámutatnom a következökre: a külügyi, iparés kereskedelemügyi spenzügyi miniszterek válasza dr. Korláth, Kurtyak képviselök és társaik interpellációjára Técsö község határában fekvö ferencvölgyi üveggyár ügyében (XIII/5042. ny.-sz.) és ugyanazon ügyben 1927. február 2.-án adott további válasz (944/XV. ny.-sz.), valamint a pénzügyi minszternek 1926. november 15.-én kelt válasza dr. Korláth képviselö és társai interpellációjára egyes Podkarpatska Rusi községek lakósságán elkövetett adósérelmek tárgyában (VIII/803. ny.-sz.).

Azt tartom, hogy az idézett válaszokra valamint azon válaszokra is, amelyekben behatóan felsoroltattak amaz okok is, amelyek következtében a pénzlebélyegzést Podkarpatska Rusban az 1919. február 25.-i 84. gy.-sz. törvény értelmében végrehajtani nem lehetett, hivatkozhatom. Az okok egyrészt a határok hosszantartó bizonytalanságában, másrészt Podkarpatska Rus földrajzi vizonyaiban keresendök, s ezek révén kitünt, hogy az egyedüli lehetséges eljárás e téren elsö sorban a forgalomban levö pénz mennyiségének gyors összeirássalvaló megállapítása s a továbbiakban az összeirásra bejelentett készpénzkészleteknek csszl. államjegyekre leendö közvetlen beváltása.

A pénzegység tulajdonképeni rendezése az 1920. október 12.-én kelt 576. gy.-sz. kormányrendelet által foganatosíttatott, amelynek 2. §-a az elönyösebb beváltási arányt természetesen csupán az elözetes hivatalos összeirásnál bejelentett bankóknak ismerte el, és pedig az elsö 2000 K-ig 100 K : 100 Kč arányt, a további összegeknél 10.000 K-ig 100 K : 50 Kč arányt és csak a 10,000 K-t felülhaladó összegeknél 100 K : 25 Kč arányt (ez t. i. a le nem bélyegzett bankóknak magából a gazdasági életböl tényleg kiadódott árfolyama) ismert el. Igy pl. 4000 osztr.-magy. K 3000 Kč-ért váltatott be (2000 K-n felüli összegek csak igen ritkán fordultak elö).

A jelzett összeirásnál be nem jelentett készpénzek beváltására nézve az idézett rendelet 4. §-a 100 K : 10 Kč beváltási arányt állapított meg, azonban a pénzügyigazgatás felhatalmaztatott egyuttal, hogy különös esetekben annak igazolása ellenében, hogy az összeirásnál be nem jelentett készpénz szabályszerüen szereztetett, 1920 november 23.-ig benyujtnadó kérelemre a 2. §-ban megállapított mérvben felülfizetést engedélyezzen. A pénzügyigazgatás az idejében benyujtott folyamodványokra, ahol oly kérelmezö forgott szóban, aki a bankók birtokába jóhiszemüleg jutott s az összeirás idején birt készpénzét nyomós okokból a kitüzött határidöben az összeirásra be nem jelenthette, illetöleg be nem válthatta, a felülfizetést mindenütt engedélyezte.

Az aknaszlatinai pénzbeváltást illetöleg legyen szaban külön felhoznom a következöket:

A lebélyegzetlen osztr.-magy. bankók beváltása eme községben 1920. október és novemberében hajtatott végre. Amennyiben a lakósság bankóit az elözetes hivatalos összeirásnál bejelentette, a beváltás az idézett rendelet 2. §-ban megállapított, bizonyára kedvezö arány szerint történt.

A lakósság többsége azonban eme községben bankóit a hivatalos összeirásnál sem be nem jelentette (jóllehet elegendö számú bejelentési nyomtatvány állott rendelkezésére), sem a beváltásra be nem nyujtotta.

A lakósság mindenesetre már azáltal, hogy bankóit a beváltásra idejében be nem nyujtotta, a beváltásra való jogigényét egyáltalában elvesztette. Mindazonáltal még 1921. januárjában a közeli szomszedos községbe (Selo Solotvina) utólagos pénzbeváltás eszközlése céljából külön bizottság küldetett ki, amelynél az aknaszlatinai lakosoknak is kellett volna jelentkezniök. A jelzett bizottság a beváltásnak nemcsak 100 K : 10 Kč arányban, hanem figyelemreméltó esetekben 100 K : 25 Kč, söt ennél elönyösebb arányban való eszközlésére volt felhatalmazva, Aknaszlatina községböl azonban csupán egynehány személy jelentkezett a pénzbeváltásra.

Minthogy az interpelláció azt az állítást tartalmazza, hogy a második beváltásnál a bejelentési nyomtatványkészletek kifogytak, e tekintetben megjegyzendö, hogyaz elöirt nyomtatványokon való összeirás csupán egy izben, és pedig az 576/1920. sz. rendelet kibocsátása elött 1920. augusztusában és szeptemberében történt. A be nem jelentett készpénz beváltása 100 Kn : 10 Kč-nál kedvezöbb arányban az 576/1920. sz. rendelet 4. §-a szerinti kérelemre eszközöltetett, ennél tehát nyomtatványokra szükség nem volt.

Jóllehet az eddigi tapasztalatokból nyilvánvaló volt, hogy Aknaszlatina lakóssága a pénzbeváltás iránt egyáltalában nem érdeklödik, a lebélyegzetlen bankók tulajdonosainak a bankók beváltására ismételten, és pedig 1921. február kezdetén uj bizottságnak Aknaszlatinára való kirendelésével, majd 1921. február 23-tól 24.-ig s 1921. május 4.-töl 7.-ig a Rachovo-i adóhivatalnál alkalom adatott. Azonban jóllehet eme utóbbi határidöre nézve jelezve volt hogy vagyontalan személyek bankói 500 K együttes összegig 1 K : 1 Kč arányban, a többieké pedig az összegre val6 tekintet nélkül 4 K : 1 Kč arányban fognak beválttani, Aknaszlatina lakóssága a pénzügyigazgatásnak eme végsö határig menö elözékenységével sem élt.

Az 1921. júliusában azonban az užhorodi uzsorahivatal közegei az aknaszlatinai jegyzöi hivatal vezetöjénél Füzessy Gyulánál 1.084,204 K értékü lebélyegzetlen bank6t foglaltak le s ez összeget a Rachovo-i adohivatalnál letéteményezték. Eme bankók eredete az užohrodi polgári igazgatás tisztviselöje által a helyszinén megvizsgáltatott s megállapítást nyert az, hogy a bankókat Füzessy jegyzönél az aknaszlatinai lakosok helyezték el. Az užhorodi országos pénzügyigazgatóság megkeresésére Podkarpatska Rus užhorodi polgári kormányzata oda utasította az alárendelt politikai hivatalokat, hogy nevzett jegyzö által az útólagos beváltásra bejelentett lebélyegzetlen bankók összeirásánál elkövetett szabálytalanságokat vizsgálják meg. Annak dacára, hogy emez események a beváltás szempontjából a törvény szerint nem határoztak, a föpénzügyigazgatóság eme tények megállapítása után 1922. július 17.-én kelt 23.406/1088/VI. sz. határozatával a lefoglalt lebélyegzetlen bankók beváltását mégis elrendelte s eme feladattal a Rachovo-i adóhivatal tisztviselöiböl, a helybeli elöljáróból és jegyzöböl, valamint az érdekelt felek képviselöiböl összeállított külön beváltó bizottságot bízta meg. A bankók tulajdonosainak 1,084.204 K-t kitevö együttes összegéböl 1922. július 25.-töl 27.-ig 2678 K 1 : 1 arányban, 528.409 K 1 : 4 arányban, s 144.000 K 1 : 10 arányban váltatott be.

A maradék beváltása elmaradt egyrészt azért, mert eme bankók tulajdonosai nem jelentkeztek másrészt azért, mert magyar, osztrák és jugoszláv bélyegekkel ellátott bankókról volt szó, amelyek a bevaltásra alkalmatlanok voltak, s végül egyes esetekben azért is, mert, amint az megállapíttatott, az illetö bankók spekuláció céljából a belfödre becsempésztettek.

A vázolt tényállásból világos, hogy a pénzügyi hatóság az aknaszlatinai lakóssággal szemben a törvény szigorú magyarázatát is meghaladó jóindulatot tanusított s ezért nem tehetö felelössé az estleges károkért, amelyek tán a lakósságra háramlottak csak az okból, mert készpénzüket sem az csszeirásra be nem jelentették sem a beváltásnál nem jelentkeztek.

További beváltás vagy felülfizetésnek helyt adni nem lehet, mert az 576/20. sz. rendelet értelmében foganatosított valamennyi valutaintézkedés az 1921. február 10.-i 67. gy.-sz. törvény káltal befejezettnek nyilvánittatott. Ezen kivül a beváltás a Csszl Nemzeti Bankkal már régen elszámoltatott Hasonlólag a valutaintézkedések bármiféle módosítása nemcsak jogilag a fenti törvény indokából, hanem gazdaságilag is Podkarpatska Rusban ki van zárva, minthogy a valutavszonyok Podkarpatska Rusban már régen állandósultak. De arra az interpellációban felhozott ok sem forog fen, hogy t. i. a lakósság az által sérelmet szenvedett, mert amennyiben Podkarpatska Rus lakóssága a törvényes feltételeknek eleget tett, oly elönyös beváltásban volt része amely a beváltott osztrmagy. bankók akkori árfolyamértékét messze túlszárnyalta. Azonban ott is ahol a lakósság valamennyi törvényes rendelkezésnek eleget nem tett, a pénzügyigazgatás, - amint ez a meginterpellált esetböl is kiviláglik, - megtett mindent hogy a lakósság számára a lehetö legelönyösebb beváltás lehetöségét biztosítsa.

Praha, 1929 február 9.-én.

Die Frage der Verbesserung der finanziellen Situation der Bediensteten, welche auf Grund des Gesetzes vom 24. Dezember 1924 S d. G. u. V. Nr 286, betreffend Sparmaßnahmen in der öffentlichen Verwaltung, in den Ruhestand versetzt worden sind, kann nicht ohne Berücksichtigung der Verhältnisse der übrigen sog. Altpensionisten zu denen sie gehören, gelöst werden.

Prag, am 26 Februar 1929.

A rimaszombati járáshoz tartozó Hňúšťa községben Franciscy János szlovák iró szobra leleplezésének ünnepélye alkalmából a rimaszombati járási fönök Hanes Emil, mint a Slovenská Matica helyi szervezetének elnöke beszédet mondott, amelyben hallgatóságát, neki nemzeti büszkeséget testvéri e gyetértést és nemzeti áldozatkészséget ajánlván nemzet és kulturmunkára buzdította kifejezetten megjegyezte, hogy az igazi magyart tszteli, azonban azon egyesek magatartását birálta akik bár születésüknél fogva szlovákok, mindent ami szlovák, megvetnek, söt gyakran a Szlovákok elött saját otthonaikban mindent, ami szlovák, kihívólag gyaláznak.

Adott esetben tehát csupán egyesek magavseletének birálásáról, nem pedig a nemzstiség elleni gyülöletre való izgatásról volt szó.

Ami a rimaszombati jubileumi ünnepélyt illeti, Hanes Emil járási fönök emez ünnepélyt csupán rövid beszéddel nyitotta meg, amelyben üdvözölte a szónokot és csak néhány mondatban vázolta a Csehszlovák köztársaság tizévi fenállásának jubileumát s annak jelntöségét. Ez alkalommal sem izgatott semmiféle módon bármelyik nemzetiség ellen.

Minthogy számos kihallgatott tanu vallomása által Hanes Emilárási fönök az interpellációkban közölt állításai be nem bizonyultak s a beszéd tartalma mindkét esetben bármiféle biróságilag vagy fegyelmileg üldözendö büncselekmény tényélladékát meg nem állapítja, a közvádló hatóságok Hanes Emil elleni vád képviseletét vállalni nem szárdékozzák s nevezettnek fegyelmi üldözésére vagy bármiféle más hivatalos intézkedés megtételére sincsen ok.

Praha, 1929. február 20.-án.

Zakres działania krajowej rady szkolnej w Opawie został moca rozporządzenia rządowego z dnia 14. września 1928, l. 159 Zb. u. i r., przeniesiony na krajową radę szkolną w Bernie. Rozporządzenie to zawiera także przepisy dotyczŕce szkóů z polskim jćzykiem wykůadowym. Zauwaýam, ýë prócz tego zamierzam uczynic zarzŕdzenie, aýeby przewodniczŕcy krajowej rady szkolnej w Bernie do kaţdej czynnoúci plenum krajowej rady szkolnej, które dotyczyůoby takýe szkolnictwa z polskim jćzykiem wykladowym, przybierał dwóch znawców tego szkolnictwa, a mianowicie jednego jako przedstawiciela polskich nauczycieli, drugiego zaś jako przedstawiciela obywateli narodowosci polskiej w kraju Morawsko-sląskim, obydwóch z głosem doradczym.

W Pradze, dnia 9. marca 1929.

Auf die obige Interpellation, welche mir vom Herrn Minister des Innern abgetreten worden ist, teile ich folgendes mit:

Auf Grund des § 12 des Gehaltsgesetzes ist das Hauptkriterium für die Einreihung der Gemeinden in die Gruppe der Orte die Einwohnerzahl. Die Bestimmung des Abs. 7 dieses Paragraphen. welche die Einreihung einzelner Gemeinden in eine höhere Gruppe von Orten zulässt, als in welche sie nach der Einwohnerzahl gehören, ist eine Ausnahmsbestimmung, wie nicht bloss aus seiner Textierung und dem diesbezüglichen Berichte des sozialpolitischen Ausschusses des Abgeordnetenhauses, sondern auch aus der Bestimmung des Abs. 5, betreffend die Einreihung einzelner Orte in die Gruppe der Orte B hervorgeht, woraus abgeleitet werden kann, welche ausserordentlichen Teuerungsverhältnisse der Gesetzgeber als Voraussetzung für die ausnahmsweise Einreihung von Gemeinden in eine höhere Gruppe von Orten im Auge gehabt hat. Die Zahl der Gesuche um Umreihung in eine höhere Gruppe von Orten ist jedoch so gross, dass durch ihre günstige Erledigung der Ausnahmscharakter der Massnahme, welche die erwähnte Bestimmung im Sinne hat, nahezu verwischt werden würde.

Deshalb wurden durch die Regierungsverordnung vom 14. September 1928, S. d. G. u. V. Nr. 163. vor allem jene Gemeinden in eine höhere Gruppe von Orten umgereiht, welche mit anderen Gemeinden zusammen sozusagen ein wirtschaftliches Ganzes bilden, so dass die Bemessung des Funktionsgehaltes auf Grund der Einwohnerzahl bei den einzelnen Gemeinden vom wirtschaftlichen Standpunkte aus nicht begründet war.

Bei der Stadt Haida waren vom obigen Gesichtspunkte aus die Bedingungen für die Umreihung in die Gruppe der Orte B des Funktionsgehaltes nicht gegeben und es war daher nicht möglich, dem Ansuchen um Umreihung zu fahren. Mit Rücksicht auf viele andere Orte, in denen die gleichen vielfach sogar ungünstigere Teuerungsverhältnisse herrschen, kann dies auch nachträglich nicht geschehen.

Prag, am 27. März 1929.