Původní znění ad VIII./3954.
Interpelláció
A Belügyminiszterhez.
Beadják: Dr. Körmendy-Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő és társai.
Felsőláncz, Buzita és Reste községben a ker. szocialista szervezetek vezetőinek zaklatása tárgyában.
A miniszter úr egyik nyilatkozatában azt állította, hogy Szlovenszkón a közbiztonsági állapotok megkívánják, hogy a csendőrség felemelt létszámmal teljesítsen szolgálatot.
Szlovenszkó lakcssága miniszter urnak ezt a kijelentését a legnagyobb megütközéssel fogadta, mert Szlovenszkón minden gyermek tudja azt, amit Miniszter úr vagy nem tud, vagy nem akar tudni, tudniillik azt, hogy Szlovenszkón a nagyrendőrségi apparátusra a spiclirendszer miatt van szükség és a sok csendőr arra való, hogy a békés polgárságot oktalan, rosszindulatu zaklatásokkal kínozzák.
Így folyó hó 9-én megjelentet a buzitat csen.. dörség Buzita község és Reste községben, ott a bíráktól az iránt érdeklődtek, hogy ilyen pártok működnek a faluban, majd a leghatározottabban a ken szocialista párt vezetőt felől érdeklődtek. A helyi szervezetek elnökeit is felkeresték és azoktól azt kérdezték, hogy hány tagja van a faluban a ker. szocialista pártnakja a legutóbbi időben milyen tartalmú levelet kaptak a kassai ker. szocialista párttól?
A buzitai csendötség ugyanezen az éjjel 11 óra után magjelent Felsőlánczon is és ott éjjel felzörgették a már alvó elnököt és őt is- hasonló hiábavaló kérdésekkel zaklatták.
Ime Miniszter Ur, ezért van szükség Szlovenszkón a sok csendőrre.
Kérdezem Miniszter urat:
1. hajlandó-e azonnal felvilágosítást adni arról, kinek a utasítására zaklatta- a buzitai csendőrség a három említett község ken. szocialista párt elnökeit,
2. mi alapon és mily célból érdeklődtek a párt levelezése iránt.
3. hajlandó-e a hatáskörüket átlépő csendőröket oktalan zaklatásukért felelőségre vonni és megbüntetni,
4. hajlandó-e végre már megszüntétni az agy rémeket látó spiclirendszert és,
5. végül hajlandó-e utasítani a csendőrséget és általában alantas közegeit, hogy a békés polgárság zaklatásával és kínzásával hagyjanak fel.
Prága, 1922. november hó. 30.
Dr. Körmendy-Ékes,
Füssy, dr. Lelley, Böhr, Schälzky, dr. Lodgman, Knirsch, Patzel, Schubert, Křepek, Szentiványi, Palkovich, dr. Jabloniczky, dr. Schollich, Zierhut, Rőttel, Simm, ing. Kallina, dr. Petersilka, Kaiser, Pittinger.
Původní znění ad IX./3954.
Interpelláció
A Miniszterelnök Urhoz.
Beadják: Dr. Körmendy-Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő és társai.
A nyugdüazások körüli eljárás embertelenségei tárgyában.
Az Slamnak, a kormányzatnak legfőbb kötelessége a lakosság Tólétét és boldogulását biztosítani. Ebből a célból hozzák a különféle törvényeket és alkotnak rendeleteket. Az állam bünteti és ártalmatlanná teszi a társadalomra káros és veszélyes egyéneket, a gyilkosokat, tolvajokat lecsukja, bebörtönözi.
Arra kevés példa van a történelemben, hogy a kormányok oly törvényeket hoztak volna, oly utasításokat, rendeleteket adtak volna ki, amelyeknek rideg végrehajtása több száz, több ezer ártatlan embert halálra, éhhalálra ítélt.
Minálunk az állami, közigazgatási és általában az összes nyugdíjasok nyugdíjuk megállapításával, a nyugdíjak állítólagos revíziójával a kormányzat és annak gyakran, rosszindulatu kézegei, végrehajtói több száz több ezer embert a nyugdíjak, mindenfelé lehetetlen indokolásk, sokszor indokolás trélküli megvonásával igeuis a szószoros értelemben véve meggyilkolnak,
Lhhalálra kergetik. Ahány hatóság van ma Szlvenszkón, az a nyugdi törvényt más és másféleképen magyarázza, de abban valamennyien megyaznek, hogy tehetetlen öregek és özvegyek, ártatlan árvák nyugdíjait és neveltetési járulékait derűre-borura beszüntetik, sőt a hatóságok, illetve ezeknek stréber közegei vetekednek egymással abban, ki tud több nyugdíjast meggyilkolni, lassu, de annál biztosabb éhhalálra kergetni.
Vannak esetek, hol az illetőtől azért vonják meg a nyugdiat, mert az illetőségi bizenyitványát megsemmisítették, jóllehet az Illető Szlovenszkón született, állandóan itt müküdött, itt szolgát, azonban szülőközsége nem ad neki illetöségt, mert onnan gyermekkora óta elkerült, az a. köség pedig, hol becsületesen dolgozott egy hosszu életen át, azért nem ismeri el illetőségét, mezt mint állami alkalmazott a község terheihez nem járult hozzá. Az ilyen emberek azután bár Szlovenszkón születtek, itt dolgoztak sehonnan nem bírnak illatőséget kapni és így nyugdíjat sem. Vannak oly esetek, hogy a nyugdíjas Szlonvenszkón született, de szolgálati ideje nem esik téliesen a mostani Szlovenszkó területére, ezektől azért vonták meg a nyugdíjat, vannak olyanok, kiknek azért nem adnak nyugdíjat, mert utolsó szolgálati helye nem isik a mai Szlovenszkóra, bár idevaló illetőségét igazolni tudja. Vannak emberek, akiktől megvonták a nyugdíjat, mert nem a mai Szlovenszkón születtek, bár állandóan hosszu ideig itt dolgoztak, viszont másoktól azért vonták meg a nyugdíjat, hogy ők itt születtek ugyan, itt is mükődtek, de atyjuk született más állam területén.
Vannak esetek, hogy bár az illető letette a fogadalmat is, sőt 3-4 évig a csehszlovák államot szolgálta is, mégis az 1918. évi októberi fizetéssel és a régi magyar nyugdijtörveny alapján nyugdíjazzák.
Az ember gyakran megdöbben azon rafinérián, amellyel a nyugdíjakat megszüntik vagy megállapítják.
Miniszterelnök Ur,
Ezek a modern gyilkosságok nem méltóak egy magát demokratikusnak nevező államhoz.
Kérdezem a Miniszterelnök Urat:
1. hallandó-e ezeket az emberkínzásokat, lassu de annál bizotsabb gyilkosságokat megszüntetni,
2, hallandó-e precízen meghatározni melyek azok az esetek, amelyeknél a nyugdíjastól a nyugdi Tat megvonni nem lehet,
3. hajlandó-e az összes megvont nyugdíjakat akár a csehszlovák állam, akár más állam terhére azonnal tovább kiutaltatni,
4, hajlandó-e rögtön intézkedni, hogy minden törvényhatóság a maga területén nyomorgó nyugdíjasakat azonnal összeírja és gyors segéllyel a meg fagysától és éhhaláltól megmentse,
5. hajlandó-e a legsürgősebben egy pontos félre nem magyarázható, emberséges nyugdijrendaletet a hatóságokhoz kiadni, hogy ezek ne abban vetekedjenek egymással, ki tud több nyugdíjast u másvilágra küldeni, hanem, hogy a nyugdíjazási esetket emberségesen, egy demokratikus köztá ragság szellemében intézzék el,
6. avagy arra akar bennünket miniszter ur kényszeríteni, hogy a csehszlovák köztársaságain ezeket az embertelenségeit és szégyenét a nyüvalt világ humánus ítélőszéke elé vigyük?
Dr. Körmendy-Ékes,
Füssy, Palkovich, Böhr, Schülzky, dr. Schollich, Szentiványi, dr. Lelley, Křepek, dr. Lodgman, Zierhut, Rőttel, Simm, ing. Kallina, dr. Petersilka, dr. Radda, Kaiser, Knirsch, Patzel, Schubert, dr. Jabloniczky.
Původní znění ad X./3954.
Interpelláció
A közoktatásügyi miniszterhez.
Beadják: Dr. Körmendy-Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő és társai.
A magyar színházak állami támogatása tárgyában.
A miniszter ur hivatalos kimutatást tett közié arról, hogy az elmult évben a cseh-szlovákiai színtársulatok mennyi állami támogatásban résesültek. Eszerint a mint évben állami támogatásképpen összesen 5,283.000 koronát fizettek ki a különféle színtársulatoknak. Ebből az őszszegből a szlovenszkói cseh-szlovák színtársulatra 3,670.000 korona esik. A német színtársulatok 190,000 koronát kaptak, a többi összeg a cseh színtársulatoknak jutott. Ebből a hivatalos kimutatásból az is kitűnik, hogy a magyar színtársulat azideig nem kapott egy fillér állami támogatat sem. Ez a kimutatás beszédes bizonyítéka annak, hogy a kormány mennyit áldoz Szlovenszkóban a csehszlovák színházra, s hogy a magyarság adófilléreit mily célokra fordítják.
Ima Miniszter ur, a demokratikus kormányzat itt is megmutatja a Janus arcát. Kifelé, a külföld felé kikiáltják, hogy minálunk minden nemzet fiai egyforma bánásmódban részesülnek, míg a valóságban mindenütt megrövidítik őket.
Kérdezem Miniszter Urat:
1. van-e tudomása arról, hogy ebben az államban a magyar nemzetiségű állampolgárok tekintélyes összeggel járulnak hozzá az állam háztartáshoz,
2. hajlandó-e elismerni, hogy a magyar népnek a saját kulturális intézményeinek s így köztük a magyar színészetnek a támogatására és fantartására joga van állami támogatást követelni,
3. hajlandó-e intézkedni, hogy az elmult évben a csehszlovákiai színtársulatok között szétosztott cissze Geknek megfelelően a még meglévő magyar srinházak is megkapják a magyar lélekszámnak mefelelő arányos állami támogatást,
4. hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a foIyó évben a magyar színtársulatok megkapják az arumyos állami támogatást.
Prága, 1922. december ho. 16.
Dr. Körmendy-Ékes.
Szentiványi, Füssy, dr. Lelley, Böhr, dr. Lodgman, Patzel, Knirsch, Křepek, Röttel, Pittinger, Simm, Schälzky, dr. Petersilka, ing. Kallina, Kaisar, Palkovich, dr. Jabloniczky, dr. Schollich, Zierhut, dr. Radda.
Původní znění ad XI./3954.
Interpelláció
a Hangya termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség szövetkezeti központja, budapesti bejegyzett cég szlovenszkói vagyonára elrendelt zárgondnokság megszüntetése tárgyában
a szlovenszkói teljahatalmu miniszter úrhoz.
Beadják: Szentiványi József és társai.
Az 1919. év nov. hó 6.- án Szlovenszkó akkori tel hatalmú minisztere rendelkezésére a Hangyák termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség szövetkezeti központja, budapesti beegyzett cégnek Szlovenszkó területén falevő ingó és ingatlan vagyona hatósági zár alá helyeztetett. E rendelkezés - annak hivatkozása szerint - a magyar királyi minisztérium 1916. évi 2900. M. L. sz. rendeletére van alapítva, mely az ellenséges államok polgárainak és lakosainak belföldön található vagyonára vonatkozó kivételes intézkedésekről szól, s melynek 9. §.-a értelmében a hatóság megtorlásképpen gondnoki kezelés alá helyezheti a belföldűn működő oly vállalatokat és fióktelepeiket, amelyeknek vezetése, vagy felügyelete az ellenséges külföldről történik.
Eltekintve attól, hogy ez a rendelkenés a nemzetközi jog szmpönt jából vizsgálva sem jogos, mert egyfelől ilyan időben történt, amikor még Szlovenszkó a magyar állam területéből kihasítva és a csehszlovák köztársaság területébe bekebelezve jogérvényes és hatályos nemzetközi szerződés által nem volt, másfelől Magyarország és a csehszlovák köztársaság egymással hadi állapotban nem állottak s így a kérdéses rendeletet alkalmazni nem lehetett, beleütközik az 1921. év iulius 26: án hatályba lépett, a csehszlovák törvények és, rendeletek tárában 1922. március 28: án kihirdetett 102. gy. sz. törvénybe foglalt trianoni békeszerződés 250. cikkébe is, mely kimondja, hogy a magyar állampolgároknak, vagy a magyar állampalgárok által ellenőrzött társaságoknak a volt Osztrák-magyar Monarchia területén fekvő javai, jogai és érdekai nem esnek lefoglalás, vagy felszámolás alá s ezek minden ily rendszabálytól, vagy a kisajátításra, kényszerkezelésre, vagy zár alá vételre vonatkozólag 1918. év november hó 3.-ától a bekészerződés életbelépéséig foganatosított bármily más rendszabálytól mentesen az arra jogosultaknak visszadandók és pedig abban az állapotban, melyben ezek a szóban lévő rendszabályok alkalmazása előtt voltak.
Dacára azonban annak, hogy a békeszerződés hatálybelépte óta már másfél esztendő telt el és ennek folytán a fenti nemzetközi megállapodásnak és törvényes rendelkezésnek érvényt szerezni, illetőleg a Hangya vagyonát az elrendelt hatósági zár alól feloldani a kormányhatóság kötelessége lett volna, e hatósági zár még mindig fenn áll s a nevezett szövetkezet a vagyona feletti szabad rendelkezést még mindig nem kapta vissza.
Emmellett nem hagyhatjuk szó nélkül és nyomatékosan ki kell emelnünk azokat a többi sérelmeket is, melyek a Ianga szlovenszkói vagyonát a zárgondnokság általi kezelésből kifolyóan érik s amelyek közvetve a szlovenszkói szövetkezetek legnagyobb részét is érintik annál a tagságból és üzleti összeköttetésből származó viszonyál fogva, amelyben számos szlovenszkói szövetkezet a Idangyá-val, mint központtal volt, s amely minda mai. napig csupán a tételes törvény által s csupán papíron szüntettetett meg, de annak folytán, hogy a Központi Szövetkezet (Ústredné Drustvo) az 1919, aprilis 15.-én kelt 210 gy. sz. -u törvényben előirt elszámolási kötelezettségének mind a mai napig eleget nem tett, tényleg még mindég fenn áll. Ezek:
Hogy a hangya szlovenszkói, nagyszombati kirendeltsége működésének beszüntetése alkalmával a zárgondnokság által átvett és kénysze raladáson értékesített áruk és berendezési tárgyak leltár szerinti értéke 1,900.108 K 16 F. a zárgondnokság által jegyzőkönyvileg vállalt kifejezett kötelezettsége dacára a megjelölt pénzintézetnél nem deponáltatott.
Hogy a Hangya zsolnai áruraktárában a zsírgondnokság a Ústredné Drustvo kirendeltségének adott helyet, anélkül, hogy évek óta báruiféle bérmegállapításról szó esett volna hogy a Hangya tulajdonát képező, irparvágánnyal ellátott 4193 négysz. öl kiterjedésű poszonyi telkének bérbeadását a zárgondnokság azzal az indokolással, hogy ezt a telket az Ústredné Drustsvónak ad ia bérbe, megtiltotta s ez kihaszuálatlanul hever, ami évenként leglább 6000.-cs. K. veszteséget jelent a hungyára nézve.
Hogy a zárgondnokság a Hangyá-nak a prágai Bohémfa banknál fennálló 301.000.-cs. K. tartozását ismételt szóbeli és írásbeli felszólításra ki nem fizette s így a banknál tetemes kamatveszteség merült fel.
Ezek alapján tisztalettel kérdjük a szlovenszkói teljhatalmu minister urat:
1. hajlandó-e a trianoni békeszerződés 250. cikke rendelkezésének megfelelően a Hangya termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezet, a Magyar Crazdaszövetség, budapesti bejegyzett cég szlovenszkói vagyonára elrendelt zárgondnokságot haladéktalanul megszüntetni,
2. hajlandó-e a Központi Szövetkezetet (Ustredné Druzstvót) az 1919. évi 210. gy. sz. törvényben foglalt elszámolási kötelezettségének sürgős etljesitésére utasítani,
3. hajlandó-e a zárgondnokság ellen a vagyonkezelést illetően vizsgálatot indítani és annak erdményéhez képest a zárgondnokságot felelősségre vonni.
Kelt: Prága, 1922. december 16.
Szentiványi,
dr. Lelley, dr. Schollich, dr. Körmendy-Ékes, Zierhut, Patzel, Křepek, dr. Spina, Knirsch, dr. Lodgman, Rőttel, Schälzky, Pittinger, Palkovich, Böhr, Füssy, dr. Jabloniczky, dr. Radda, Simm, dr. Petersilka, ing. Kallina.